A formula1.com oldalának munkatársai legutóbb a 2008-as bajnok, Lewis Hamilton magánéletébe próbáltak mélyebb betekintést nyerni, melynek során kiderült pl., hogy a brit versenyző milyen élőlényektől fél, milyen témájú könyvet olvasott utoljára, hogy imádja az édességet és hogy milyen ételek főzésében jeleskedik.

Az a fajta ember vagy, akinek van B-terve?
Lewis Hamilton: Nos, van-e B-tervem? Általánosságban, a magánéletem szempontjából elmondhatom, hogy van B-tervem, mivel így mindenképpen boldog vagyok. 

Bizonyos tekintetben egy dolgot tervezel, tudod azonban, hogy ha azt nem tudod megvalósítani, akkor meg kell próbálnod pozitívnak lenni és valami 

mást csinálni. És ugyanolyan jól érezni magad!

Mi lelkesít a legjobban?
LH: Ha a barátnőmmel tölthetem az időt.

Ki az alanya álmaid találkájának?
LH: Ha nőre gondolsz, mint ahogy azt a kérdés is sugallja, akkor a barátnőm! Abban a tekintetben azonban, hogy leülj valakivel, akitől értékes információkat szerezhetsz, akkor Muhammad Alit mondanám. Szeretnék vele leülni és az életéről és a tapasztalatairól beszélni, és tőle hallani, hogyan csinálja.

Melyik film tud megríkatni?
LH: Ó, sok film van, amely megérinthet. Legalábbis engem megérintenek, mivel szeretem a filmeket és olykor igazán beleélem magam. Mint pl. a Tűzben edzett férfi Denzel Washingtonnal. Nem szó szerint sírtam, de érzelmileg nagyon beleéltem magam.

Mitől tartasz?
LH: A pókokon és a kígyókon kívül semmitől sem félek. Tudom, hogy ez egy ostoba félelem, de egyszerűen nem szeretem őket. Az előbbinek túl sok lába van, a második pe

dig túl fényes az ízlésemnek.

Mit olvastál utoljára?
LH: Nos, az utolsó könyv, amit olvastam… A legutóbbi könyv az afgán Khaled Hosseinitől az Ezeregy tündöklő nap volt. Az afganisztáni életről szól. Egyébként nem vagyok az a típus, aki a bestselleres könyvek listáján szörföl. Ezt a könyvet az egyik barátom adta. Személy szerint én jobban szeretem a tényszerűbb könyveket olvasni, például, hogy tanuljak valamit az állatokról. Nagyszerű, ha tájékozott vagy. Minél több tudás, annál nagyobb hatalom!

Nevezz meg öt dolgot, amit utálsz.
LH: Hagyma. Épp a minap gondolkoztam azon, mi is az, amit igazán utálok, de elfelejtettem. Utálom az időpazarlást, a forgalmat, amikor rajtam kívül mindenki rohan, amikor az emberek agresszívak, és utálom a tisztességtelen embereket.

Festetted valaha a hajad?
LH: Soha nem csináltam ilyet és nem is tervezem.

Melyik CD-t vásároltad meg először?
LH: Michael Jackson Thrillerét.

Van tetkód vagy piercinged?
LH: Még nincs, de 

ki tudja…

A tanáraid mit mondtak rólad a bizonyítványodban?
LH: A tanáraim azt írták, hogy túl sokat beszélek. Azt, hogy remek srác voltam, de nem tudtam eléggé odafigyelni. Mindig a versenyzésen járt az eszem.

Gyerekkorodban ki volt a hősöd?
LH: Mint olya

n, nem igazán voltak gyerekkori hőseim. Persze, amint megláttam Ayrton Sennát versenyezni, ő egy valamiféle… nos, nem hős volt, mivel nem hősként tekintek az emberekre, pont úgy, ahogy azt sem szeretem, ha az emberek engem tekintenek annak… inspiráció volt. Ilyen volt még számomra Linford Christie és Muhammad Ali is. Jó néhány ember van még, akik ösztönzőek voltak, de nem hősök. Ha a hősömről kérdeznének, akkor az apukám lenne, mivel ő bárki másnál többet tett értem.

Van bármiféle bűnös szenvedélyed?
LH: Nem, egyik szenvedélyem miatt sincs bűntudatom. Tudom, hogy érted, de nincs miatta lelkiismeret-furdalásom. Szeretem az édességet, de nincs miatta bűntudatom. A versenyhétvégék alatt mindig édességet eszem.

Gyűjtesz valamit?
LH: Nem igazán, ugyanakkor valamiképp gyűjtöm a karórákat. Ahhoz, hogy valóban gyűjtsd őket, meg kell azokat vásárolni, én azonban nem vettem meg őket. Mekkora a kollekcióm? Számomra megfelelő méretű!

Mi volt a legrosszabb vételed?
LH: Soha nem volt ilyenben részem, mivel mindig mindent nagyon megfontolok, mielőtt megvenn

ém.  Soha nem veszek semmit csak úgy csettintésre, és sok időbe telik, mire meggyőzőm magam a vásárlást illetően. Azután, amikor megveszem, akkor az azért van, mert igazán akartam.

Hogyan iszod a kávédat?
LH: Tejjel és cukorral.

Milyen egy ideális verseny nélküli vasárnap reggeled?
LH: Filmeket nézve a barátnőmmel feküdni az ágyban.

Mi volt az első járgányod?
LH: Nyolcéves koromban a gokartom.

Mi volt a legkellemetlenebb hibád?
LH: Nem tudom, annyi van, de egyet elmesélek. A kamerák előtt nekimentem egy lámpaoszlopnak. Megpróbáltam elrejtőzni a fényképészek elől, és próbáltam azt figyelni, hova megyek, aztán pedig… puff! Benne is volt az újságokban.

Mi tudsz a legj

obban főzni?
LH: Csirkés fajitast és rizses csirkét.

Mikor voltál utoljára igazán mérges?
LH: Amikor valami hülyeségért kellett fizetnem, csak azért, mert az emberek azt gondolják, hogy ha van pénzed, akkor ezt megcsinálhatják veled – 10 euró, de mi 100 eurót fogunk vele fizettetni. Nem szeretem azokat az embereket, akik kihasználnak. Tisztességes munkát végzel és tisztességesen megfizetnek. Pár hete történt és nagyon mérges voltam. Nemrégiben interjút adtam valakinek, aki feltételezte, hogy Monaco – a csicsájával és fényűzésével, a hoteljaival, autóival és minden ilyen dolgával – olyasmi, amivel az én családom is rendelkezett. Az igazság az, hogy én egy nagyon kis helységből jövök, és mivel nagyon szegények voltunk, ismerem a pénz értékét. Így amikor az emberek tisztességtelenek, és megpróbálnak anyagilag megvágni, akkor az igazán nagyon irritál, mivel én ezt soha nem tenném velük.